Egy lehetséges megoldás
A motorizáció, azon belül is az autózás, lényegesen megkönnyítheti, végső soron tartalmasabbá teheti a mozgáskorlátozottak és speciális szükségletűek mindennapi életét. A mai technikának hála már egyáltalán nem jelent akadályt, hogy a különböző fokú mozgáskorlátozottsággal élő emberek biztonsággal megtanuljanak autót vezetni, jelentősen csökkentve ezzel kényszerű másokra utaltságukat, valamint javítva munkaerőpiaci pozíciójukat.
A Dodgem Autósiskola egyik alapvető feladatának, sőt küldetésének, tartja, hogy minél több mozgáskorlátozott és speciális szükségletű embert tanítson meg a biztonságos autóvezetésre. Ehhez az iskolának nemcsak a tárgyi feltételei (megfelelő segédberendezésekkel ellátott autó, akadálymentesített oktató helyiség) adottak, hanem személyiek is: a Dodgem Autósiskola tapasztalt, magas fokú szakértelemmel rendelkező, jó hírnévnek örvendő oktatói gárdával dicsekedhet.
A tények
A legutolsó, 2001. évi népszámlálás alkalmával Magyarországon 577 006 fő, vagyis az akkori teljes lakosság 5,66%-a vallotta fogyatékkal élőnek magát. A legtöbben közülük a mozgáskorlátozottak kerültek ki, szám szerint 251 560-an. Riasztóan magas számok ezek, főleg úgy, hogy az 1990-es népszámláláskor a fogyatékkal élők a teljes népességnek még csak a 3,55%-át tették ki. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az idő előrehaladtával lényegesen romlott a fogyatékkal élők foglalkoztatási helyzete: míg 1990-ben 17 százalékukat, addig 2001-ben már csak 9 százalékukat foglalkoztatták valahol. A romló tendencia mind a mai napig tart, noha az internet terjedése elméletileg megteremtené a lehetőségét annak, hogy például a mozgáskorlátozottak és speciális szükségletűek távmunkában rendszeres jövedelemre tegyenek szert, amellyel kiegészíthetnék általában igen alacsony összegű rokkantnyugdíjukat.
A leghátrányosabb helyzetben a gazdaságilag elmaradottabb térségek kisebb településeken élők vannak – ahol egyébként is feltűnően nagy a mozgáskorlátozottak és speciális szükségletűek aránya –, méghozzá többszörösen is. Városi társaikkal összehasonlítva ők még nehezebben jutnak munkához, nem is beszélve arról, hogy számos egészségügyi szolgáltatáshoz sem férnek hozzá, mint ahogy kényszerű röghöz kötöttségük megakadályozza őket a szervezett oktatásban való részvételben, a művelődésben, szórakozásban is. Ugyanezek a problémák a városiakat, sőt a nagyvárosiakat sújtják, még ha talán kisebb mértékben.
Közhely, de igaz: a helyváltoztatás – vagyis a mobilitás – ma már úgyszólván alapvető szükséglet az élet minden területén. Bár a szabad helyváltoztatás joga a Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint minden egyes magyar állampolgárt megillet, a mozgáskorlátozottak ezen jogukkal nem vagy csak nehezen tudnak élni, részben a tömegközlekedés a kívánatosnál fejletlenebb volta, részben pedig az akadálymentesítési törvény meglehetősen vontatott végrehajtása miatt.